Irodalom és művészetek birodalma

  I. Lehajlik az akácza Fehéres virága. Szerettem a lelked, Hajh be mind hiába! Fekete betükkel Megirta a végzet A...

- Elégia – Szomorú emléke az ősi időnek Roskadozol immár, falaid ledőlnek, A susogó szellő jár-kel azok között, Hová a puszt...

  Kihajló ereszünk hajnalkás alján, És kint az erdőnek virágos táján A gerlicék Szerelmes bugással bucsuznak már. Bubánato...

  A te bölcsőd messze, idegenben ringott, Ahol tán a virág néked nem is nyilott. hol tán nem borult rád susogó fa lombja, Tava...