Irodalom és művészetek birodalma

Virrad. Szürkül a város renyhe piszka, De túl, az enyhe, tiszta messzeségben Új rajzlapját kifeszíti az égen A hajnal, a nag...

Jobbról, balról, hátul, elől: Tövis, tövid, Tövis mindenfelől. Virágtalan, levéltelen az ág, Szúró szemű kisértetek a fák....

Visegrád utcáján megyek, s köszöntenek az emberek. S ahogy az évek száma nő, egyre több lesz a köszönő. Rám néznek, s ...

  Reményik Sándor édesanyjával   Istenem, add, hogy ne ítéljek - Már tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, A...