Irodalom és művészetek birodalma

Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada

2018. júl. 28.

Ásgúthy Erzsébet (1895-1984): Add tovább a lángot

›
Hogy gyujtó csak, vagy faggyúgyertya fénye, sercenő mécs, vagy szikra pislogó, mindegy. De: tűz – mely fényt vet a sötétbe, láng: ...

Pozsonyi Anna (1901-1992): Házasság

›
Felédhajló szeretetem nem terem bódító illatot. Gonddal, könnyemmel itatott, messzire indul és távolról ered ez a szeretet  ...

Páll Miklós (1901-1988): A mi karácsonyunk

›
Boldog és áldott a Karácsony Máshol. Itt: átok van a szíven, kalácson… Béke, áhítat, harangszó, ének Máshol. Erre: a lelke...

Kotzián Katalin (1926-2006): A hangya álma

›
A fű közé már százszorszép guggolt: árnyékát lustán himbája a szél Hangyát ringat szirombölcsőjében, S a hangya álma: friss va...

Sziklay Ferenc (1883-1943): Mélységmutató földoszlop

›
Mező virult a lankás hegytetőn. Ki bánta azt, hogy nőtt a föld halomra? Egy célja volt, hogy gyönyörködtetőn Vándort vidítson ...

Mécs László: A hullámvasút tetején

›
Mundus vult decipi. Vasárnap este. A bakák, cselédek már hazamentek. Most másféle párok szívét csábítja a sok száz csalétek....

Mécs László: Pórasszony

›
Mezítlen lába visszeres és melltelen és csupa csont, sosem pihen s míg pénzt keres, kiszívja gyermek, munka, gond. Még harmi...

Z.X.: Alant és fent

›
I. Gyenge hajnal szürkültével Felgyülöngött földi párák, Usztak rózsaszin felhőkben A kelő nap zsámoljáig. S mellyből oly ...
‹
›
Főoldal
Internetes verzió megtekintése
Üzemeltető: Blogger.