Irodalom és művészetek birodalma

Ostoba szív, csak verne, csak verne - Ütem szerint... Úgy tetszik, mintha szétrepedezne - S jár megint. Gondolat, álmok - ...

Édes meghalni a csatatéren, hol nyílvesszők, kopják suhognak, amikor a trombita harsog és tűz a nap, délben, a haza dics...

Hogy szeretem én, örök istenek, e gyönyörű világot! Hogy szeretem a napot, a nádasokat s a tenger zöldes csillogását akácok ...

Faggattam a világ bölcseit: „miért süt a nap? miért fúj a szél? miért születnek az emberek?” A világ bölcsei így feleltek:...

Csordultig a tiéd... igyál: Szerelmem kimeríthetetlen, Határtalan, mint sztyeppi táj, S mint végzet, elkerülhetetlen. Miért ...

Ó, szív, ne sírj szünetlenül: Alázatos kavics se kérdi, Parittyából hová repül, S olvad a hó, napfény ha éri. A nyíl hegye s...

Gyúrtam gyakorlott, fürge kézzel Agyagból kék galambokat, Beléjük lelket is lehelve. S megrebbent toll-zizergetéssel És össz...

Viszontláttam a várost, hol születtem, s leéltem ifjúságomat; tudtam, hogy ott se rokonom, se ismerősöm nincs már, tudtam, ...

Sinai tüzes csúcsára érve, Hol fényének homálya ül, Reménytelen, vad szenvedéllyel Imádd Őt ismeretlenül. De fuss a kék tö...

Gázlángok tompa lobbanása Halotti-halvány fők felett, S unalmad lázas lázadása: Elhagyni asztalt, székedet. S zöld arcuak ...

Nézve, ahogy mész átal a hágón, Látta tekintetem át Ködbe vesző Toszkánia távol Ormai lágy vonalát. Sárga a vállkendőd, ci...

A művészet nehéz teher, Ám minekünk, költőknek, érték A lét, perc-örömeivel! Ó, ha a dolce far nientét Érezzük, amikor a vér...

Ez mind oly rég volt, rég volt, oly rég, Bejárták a napok körük. Milyen erő, illúzió még Idézhetné, mi messze tűnt. Kristá...

Valaha dölyfös, büszke voltam, Most egy cigánylány édenem, S őt kérem - megbékélt-nyugodtan: „Táncold el nékem életem!" ...

1. Pusztulj el Júdásként, Firenze, Korok sötétjébe merülj! Szerelmem óráján feledlek, Halálom óráján kerülj! O, Bella,...