Irodalom és művészetek birodalma

Ledőlök porosan, szomjasan a süppedt sír füvére, arcomra árnyékot vet a sírkő elfeketült lapja, onnan nézek a szikrázó, fellegtelen...

Gyémánt-foga kihullt a kuvasz-hidegnek dús szőre vedlik, ideje lejár. A köd kis rongyai libegnek, párás a tó, a tors tavaszra vár...

Ó, milyen fiatal nagymama, a drága, pedig nyílik körülötte kilenc unokája. Futkos, mint a szellő, ki hinné, a kedves köze...

A rádió harsogta tegnap a hírt, hírek közt, Dulles beszéde után, hogy most, télen, január derekán, lilakék gyertyáit felgyújtva, ...

Nem elég, sohasem elég a kenyér, melyet megszegel, a megszerzett kis eleség sejtjeid mélyén olvad el. Az életünk tengernyi vágy...

Laci öcsém nősülni készül - s bár tudom még a jó szokást, ő beszél mégis rá, hogy végül nézzem meg a menyasszonyát. Fölkészültünk a...

A drótkerítés kidőlt, a ravasz áram nem kering benn: mint az élet a halálban úgy megsemmisült. S mint szétugró atomok eltűntek a ...

A költő jött, szárnyalt a költő, mint mesés garabonciás, fehér úton, porfelhős földön... Tudtad-e szalontai ház? Vártad-e kint ...