Irodalom és művészetek birodalma

Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada

2014. okt. 4.

Reményi Béla: Két karommal...

›
Két karommal tartalak a magasba, mint hős a hősnőt régi filmeken, mikor a hullámokból kiragadja... ... Nehéz szerepet oszt a sors...

Kónya Lajos: Őszi vers

›
A csillagokkal tűzdelt kései égboltozaton, mint a vadlibák, vonulnak a gondok fellegei, vad rossebek, tüzes istennyilák. Mint...

Kónya Lajos: Szép ifjú asszony

›
Szép ifjú asszony, teltkeblű-arcú, mint partra lépő gyönyörű hattyú, tipegve jár-kel, elnehezülve, piheg pirulva, fáradtan ül le....

Kónya Lajos: Biztató

›
A föld is oly fekete, mint a szén és szurokfeketék a pocsolyák. A járda elkopott cement-kövén tükröződik a csöppnyi ifjúság, na...

Kónya Lajos: Májusi emlék

›
A zászló meg-meglobban s futó felhőkkel játszik a fürge, pajkos szellő. Szemlátomást növekszik a gesztenyefa lombja. Virágok ...

Weöres Sándor: Rongyszőnyeg

›
Szállnak az alkonyi felhők, mint halovány-hajú lányok, vad-színű csillag az ékük, libben a fátyol utánok. Mennyei őzre vadász...

Weöres Sándor: Tavaszi virradat

›
kakas kukorít, hajnal kivirít, a réti rigó dala röppen, arany-bivalyok gerince ragyog márvány-eres égi ködökben. Ma ládd: a hím...

Weöres Sándor: Fű, fa, füst

›
Özönvíz-táj ez, tág és szédítő, a kőkorszaknál ősibb az idő, emlékezés sem kísér az úton - Ekképp mesélték, csak innen tudom: m...

Weöres Sándor: VALSE TRISTE

›
Hűvös és öreg az este. Remeg a venyige teste. Elhull a szüreti ének. Kuckóba bújnak a vének. Ködben a templom dombja, villo...

Jékely Zoltán: Futballisták

›
Zöld réten döng a barna futball, - különös dzsungeli zene - eget ár s földre-földre huppan, gyermekkorból hős izenet. S akik ...

Jékely Zoltán: Vasvári Pál nyomában

›
   Melynek tükrét kis, serkenő bajusz csókolta, s törte szürketollú sapka, most, hogy martjáról föléje hajolsz, ejts három könnye...

Jékely Zoltán: A Szépjuhászné elégiája

›
E korcsma híres most is héthatáron: itt élt egykor a gyönyörű Juhászné! Ötszázév tengermélyén szinte látom, hogy sürgött-forgott ...
1 megjegyzés:

Jékely Zoltán: Pisztráng-balett

›
A gát alatt a nagy tó színe holdas, egy cuppanás, egy árny, egy loccsanás, pufók hold fényinél egy villanó has, elhibázott ugrás,...

Takáts Gyula: Nevem után

›
Nevem után menve vissza az időbe, őseim takácsok lehettek, mint képeken csudált lenszövő flamandok, tán ők is akképp szövögettek....
‹
›
Főoldal
Internetes verzió megtekintése
Üzemeltető: Blogger.