2013. jan. 19.

MADÁCH IMRE (1823-1864): Az ember tragédiája

›
A Nógrád megyei Alsósztregován született. Mindkét ágon a családfa mély gyökérzetére büszke, agy múltú nemesi família sarja. Apja,...

SZIGLIGETI EDE (1814-1878): Liliomfi

›
Vajon mi lehetett az oka, hogy a múlt század első harmadában nem egy tehetséges fiatal választotta a „tisztes” polgári foglalko...

GEORG BÜCHNER (1813-1837): Woyzeck

›
A német drámairodalom e különös, magányos alakja igazi üstököspályát járt be: mindössze 23 évet élt, írói életművét három kurta...

GOGOL, NYIKOLAJ VASZILJEVICS (1809-1852): A revizor

›
Április 1-jén született. De valószínűleg nemcsak ezért tartották sokan és sokáig főképp humoristának. A maga korában erre első ...

VICTOR HUGO (1802-1885): Hernani

›
Dumas Emlékirataiban olvashatjuk: „Az Hernani bemutatója örökké emlékezetes marad a színházak történelmében.” És ezt a tagadhata...
2013. jan. 18.

VÖRÖSMARTY MIHÁLY (1800-1855): Csongor és Tünde

›
S e ház, az élet zajló iskolája, Ez annyi hő érzelmek temploma, Csak kis valóság nagy remény után, Virágbokor virágos kert ...

GRIBOJEDOV, ALEKSZANDR SZERGEJEVICSA (1795-1829: Az ész bajjal já1r

›
Gribojedov egyetlen kiemelkedő művének főhőse, Csackij ezekkel a szavakkal lép ki a moszkvai úri társaságból: „ El Moszkvából, el...

KATONA JÓZSEF (1791-1830): Bánk bán

›
Több élete volt, legalábbis többféle életpályája. Szülővárosában, Kecskeméten egy feltörekvő paraszt-iparos család tagját látták ...
2013. jan. 15.

KISFALUDY KÁROLY (1788-1830): A kérők

›
„A múlt hétfőn, úgymint a folyó hónapnak 3-án, leírhatatlan öröm lelkesítette hazafiúságomat, midőn a fehérvári magyar színjátszó...

Friedrich Schiller (1759-1805): Don Carlos

›
Az irodalmi köztudat úgy érzi őt Goethe párjaként, ahogy a weimari szobortalapzaton állnak: kéz a kézben. A német irodalom fén...

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (1773-1805): Méla Tempefői, avagy az is bolond, ki poétává lesz Magyarországon

›
A debreceni kollégiumban Cimbalomnak nevezték. Gúny és elismerés egyaránt keveredhetett ebben. Utalhatott persze lényének, versei...
2013. jan. 13.

Vasy Géza: Tamási Áron (1897-1966): Ábel a rengetegben

›
Farkaslakán született, Erdélyben. Szülei szegény földművesek voltak. Székelyudvarhelyen érettségizett, majd az olasz frontra kerü...

PIERRE-AUGUSTIN CARRON DE BEAUMARCHAIS (1732-1799): Figaro házassága

›
A polgári tisztesség, becsület irodalmi élharcosa magánéletében, amelyben az irodalomnak, a színháznak korántsem jutott olyan fon...

GOTTHOLD EPHRAIM LESSING (1729-1781): Bölcs Náthán

›
A német irodalmat – összevetve a francia literatúra mindenkor magas, fennsíkszerűen kiegyenlített színvonalával – hasonlították m...

CARLO GOLDONI (1707-1793): Két úr szolgája

›
A „ komédiát arra találták ki, hogy kijavítsa a hibákat, és nevetségessé tegye a rossz szokásokat ” – állítja Goldoni, és a kor sze...

JEAN RACINE (1639-1699): Phaedra

›
George Steiner, a neves esztéta szerint Racine volt az utolsó jelentős drámaíró, aki még igazi tragédiákat írt. A francia kla...