Irodalom és művészetek birodalma

Vén özvegyasszony volt Julisnéni, Istenre maradt, Istent dícsérni. Senkije sem volt, de volt egy tücske. Az dalolt néki altatót es...

Ha te úgy szeretnél Ahogy én szeretlek, De sohase’ volna Nevető jókedved! Nyugodatlan szívvel Párnádra omolva, Se napod, se éjed - ...

Eszembe jut, amit felejtett, Fölemelem, amit elejtett, Megőrzöm, amit eltapos, Vigasztalom, ha bánatos, Nem búsitom, mikor nevet, Azt...

A hőn fénylő nap körében Ott bolyongnak, ott forognak Láthatatlan láncra kötve A tűzkeblü csillagok. A magányos üstökös csak Pillanat...

Libay Károly Lajos 1816-1888: Parasztudvar 1843 Fényes, vakító, forró nyári dél; Majd hogy ki nem gyúl fenn a házfödél; Az ablak mind ...

Középkori költészetünkből csak szórványos darabokat őrzött meg a véletlen. A túl viharos évszázadokban elkallódott a korai évszázadok legt...

Szabó Dezső a magyar irodalom legmeghökkentőbb alakja: nincs az a jó, és nincs az a rossz, amit el ne lehetne mondani róla. Az ellentétek ...

Erdődi Péter lovasai.   Fegyverderék s páncél, a kikben van acél, Csaknem mindeniken volt. Farkasbőr sokasága s lovaknak jósága Alattok ...

Első találkozás.    Mária elméje sincs nyugodalmában, Wesselényi felől gondolkozásában. Míg nem szólhat vele csak búsong magában, Végr...

Mint a szép híves patakra Az szarvas kivánkozik, Lelkem úgy óhajt uramra, És hozzá fohászkodik. Tehozzád, én istenem, Szomjuhozik én ...

Pusztában zsidókat vezérlő jó Isten! Ki előttök mentél tüzes oszlop képben, Igéret földére vezérelvén szépen, Kalaúzok voltál minden ...

Egy forró nyári este a Duna-parton telihold fénye aranylón táncolt a Dunán hullámain az ifjúkor tomboló vágya siklott a végtelenbe emlék...

Testemben felbugyog a láz,  izzik, majd szétfeszít a vágy: lüktet, dörömböl, robban, ég testemben utánad a kéj! (2012.júl. 14.)

Feküdj mellém! Hunyd be szemed, hogy amilyen voltam, olyannak lásson! Engedd meg végre, hogy szeresselek, és ne vesd meg lázas vallomá...

Fekete lepel borul a tájra a folyó úszik a holdsugárban fülledt szobákban nyugovóra tér minden ember, ki nyugalmat remél. Csak én fekszem ...

Fekete Nagy János, Adorjáni Balázs Együtt ülnek vala. Szép szeretőjökről, az ő édesökről Beszélgetnek vala. Szóval elémondá Fekete Na...

  Mousson Tivadar: Falusi menyecske Fürge kis menyecske Aranyos kedéllyel, Szeretlek én téged Lelkem örömével, Gyönyörűség nézni A t...

  Szivem olyan mint a falevél: Nyári nap ha rátűz, elalél; Keresi a csöndes félhomályt, Hol hivalgó fény, zaj sohse bánt. Mit nekem a k...

Hajnalra, mint csilláron a láng, felgyulladtak a gesztenyefánk ágain az ezernyi tüzek; a kinyíló bimbók és rügyek, s mint ünnep...

A lepke egy madárseregnek Művész-repülést hirdetett. „E cser-tető, mely fellegeknek Dúl méhibe - így kérkedett - Legyen pályám s tanu...

   Ismét egy édes boldog érezet! Reám derűl a messze kor homálya, Az elveszett, elsülyedt rózsapálya Ismét örömtájak felé vezet.    Me...

  Hosszu boros-pincét idéz ez a tavaszi hársfasor, hová az alkony határán a végsőt lobbanó ég alól befordultam és enyhülést, vígasz...

  Erdővidék az én hazám, Katonának szült az anyám, Zöld erdő zúgásán, Vadgalamb szólásán Nevelt fel jó apám. Mihent zekés gyermek lett...