Irodalom és művészetek birodalma

Ó de mivé lettem! már úgy vagyok a te hibádból, oly vak vággyá vált bennem a hű szerelem, hogy szívem, bár szűz lennél, nem tudna becsülni, ...

Tizenkét esztendős koromban a Kártyás kemény szája kificamította a bal kezem csuklóját, és ettől a szomorú kalandtól fogva – ami...

Kérded, hány ölelésed kéne nékem ahhoz, Lesbia, hogy szivem betelljék? Kérdjed, hány a homokszem a kiégett pálmás Libya messze sívatagján, h...

A kis pehelysúlyú emberke, aki a Work-istálló lila és kénsárga színeiben olyan törékenynek látszott, mit az írisz kelyhe, bő a...

Míg te Lydia Telephus szép tarkója szinét és ölelő, erős karját ünnepeled, harag fojt, májam dagadoz, forr az epém s elönt. Színem változik,...

Szólok először a lovakról: mert ezúttal, noha lóversenyről van szó, határozottan felemelkedtek az észrevehetőség magaslatára. ...

Jaj, ki kovácsolt kardot először, mordat-ijesztőt? Ó, be könyörtelen és vad szive, vas szive volt! Akkor gyúlt ki a harc, tört gyilkos erősz...

Marengó, büszke nevéhez éppen nem méltón, munkás, teherszállító ló volt. Hűségesen szállította évek óta a bútorokat, lévén az ...

Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást; hadd zsörtöljenek a mogorva vének: nem ér a szavuk egy lyukas fityinget! A Nap megteheti, hogy nyugszi...

(Részlet a Zöld gyep, zöld asztal című regényből) A kaszinóban Szemere Miklós ezt a történetet hallotta: Wesselényi, a zila...

Thrák csikó, miért szaladsz el, görbe szemmel rámtekintve, íly vadul? tán azt hiszed, hogy semmihez sem értek én? Hidd csak el, hogy könnyü...