Irodalom és művészetek birodalma

Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada

2011. dec. 14.

Pierrot: Az utolsó Karácsony egyedül

›
A néni fát vett, egy apró, zöld fenyőt úgy vitte karjában mint egy csecsemőt Feldíszítette, tett rá almát, diót s hogy zene is szóljon bekap...

Weöres Sándor: Mióki

›
Mióki macska hol marad? Kinn billeg a kertben a hárs alatt. Az is lehet: félszer fedelén tanít nyávogni baglyokat. Vagy holdvilágnál levelek...

Kálnoky László: Találkozás

›
Még néha megjelensz az ingoványos szürkületben. Arcod sárgán világító holdudvarában elhalnak a fényérzékeny növények. Nem látható drótakadál...

Vidor Miklós : Nyomok a hóban

›
Páros nyomok a hóban: könnyű paták. A sűrűből a hegyoldalon át futnak tovább, amerre az őzsuta a kisgidát a fölpárázó hajnalban vezette. Kör...

Somlyó György: Mellékdal egy szerelmesvershez

›
a Vers nem vallomás csak alkotás mindenkinek szól és senkinek sem teneked is és teneked sem üzenet sem és rejtelem sem nem csábítás nem ámít...

Jónás Tamás: Hallgatás helyett

›
Én nem sokat tudok rólad, de te sem tudhatsz rólam sokat. Nemde? De. Vagy kértem én, hogy olvasóm legyél? Hagyd abba most, jobb még az elejé...

Jacques Prévert: Hogyan fessünk madarat?

›
Fessünk először egy kalitkát, az ajtaját szélesre tárva, s fessünk aztán valami kedveset, valami egyszerűt, valami szépet, valamit, ami hasz...

Gergely István: Ha nem hiszel már

›
Ha megroggyan a biztonság s a kétség marja szét lelkedet, ha földre nyom a valóság, fogalmazd meg kérdésedet. Mennyi ki nem mondott érzés, m...

Bella István: Játsszunk mást!

›
Macska vagyok. Pupilládban élek. Ha nem hiszed, szemhéjad fölnyitod, szemed sarkából magad is megnézhetsz, ahogy verőfényedben napozok. De j...

Fodor Ákos: Ima

›
Az a sírás várjon. Várnia kell. Sokáig, akármeddig, nem tudom. Az isten verje meg lépteid nyomát. Lábaidra, lábaidra vigyázzon...

Johann Wolfgang von Goethe: Tündérkirály

›
Ki vágtat ilyenkor az éji szelen? Az atya, fiát viszi hű kebelen; Bizton megölelvén a gyereket, Tart néki szívén puha jó meleget. Mit búvsz,...

Johann Wolfgang von Goethe: A tündérkirály

›
Ki vágtat éjen s viharon át? Egy férfi, lován viszi kisfiát. Úgy védi, takarja: ne vágja a szél, átfogja a karját: ne érje veszély. Fia...

Ave Maria

›
Ave Maria, Istennek Anyja, Tebenned virágzik Váltságunk aranyja. Áldásod nyelvünk nem unja. Mária, újul Világ nevedben, A föld kereksége Meg...

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság

›
Jó volna ilyen édes-álmoson ráfeküdni egy habszínű felhőre, amíg az égen lopva átoson. Leejtett kézzel, becsukott szemekkel aludni rajta, le...

Gazdag Erzsi: A méhecske inge

›
Szomorkodik a méhecske: Kimosta az ingét, ökörnyálra terítette, szél szárnyára kerítette, s a felhőbe repítette, mint a könnyű pillét. Fölte...
1 megjegyzés:

Móra Ferenc: A veréb

›
Havas eső veri, Fagyos szél cibálja, Fel-felborzolódik Tépett tollruhája. Éhesen didereg Jeges tetők felett – Szánjátok, gyerekek, Szegény k...

Móra Ferenc: A didergő király (1912.)

›
Mese, mese, mátka, pillangós batárba: Volt egyszer egy király Nekeresd országba. Nevenincs királynak nagy volt a bánata, Csupa siralom volt ...

Móra Ferenc: A csókai csóka

›
Csókai csókának Mi jutott eszébe? Föl szeretett volna Öltözni fehérbe. Unta szegény jámbor, Hogy ő télen-nyáron, Örökkön-örökké Feketében já...

Arany János: Murány ostroma (1847) – Negyedik szakasz

›
Bethlen Istvánnénak éjjeli szobája Csendes, mintha volna halottak tanyája, Azt hinné az ember, nincs benne más élő Csak az ezüst mécs, mely...

Arany János: Murány ostroma (1847) – Harmadik szakasz

›
Murányalja megett, délszaki oldalon, Tiszolc felé menve domborul egy halom, E halom lejtőjén feküvék a tábor, Tetején piroslott a vezéri sá...
‹
›
Főoldal
Internetes verzió megtekintése
Üzemeltető: Blogger.