Irodalom és művészetek birodalma

Nyomoróságos padlásszobában – in medias res – kezdődik a történet. Halovány mécses világítja meg a penész cifrázta falakat, ...

Pados Tamás író volt, csakhogy nem mindig tudott írni. Pedig néha ilyenkor is muszáj volt neki. Az ihlet átkozottul szeszélyes játékot űzö...

Rettenetes izgalomba hozott a képzelt vita. Vad nyár lobogott köröttem, a fény szétvitt-röpitett a mindenségbe; s mert a képzelet úgy megnag...

A kollégium négyszög udvarán ősszel, tízpercben, mikor valahány diák, mind kint lebzsel, hancúrozik, egy fürj szállt le, elhagyva társait, e...

Szegények voltunk. "Imádkozz!..." Anyám már sokat sírt. Egy este azután, látva, hogy rajta nem segít az Ég s átvéve lelke száz saj...

Csipkefüggöny az ablakunk előtt, fehér zuhatag. Hogyha délelőtt besütött a nap, arany szédület imbolygott rajta, s még légiesebb lett a libe...

Ősmohával minden kőhalom, Bérctető s rom, szép határodon, Egy-egy pusztult oltár, jó hazánk! Hol mi olyan ritkán áldozánk. Multunk sirját h...

Rég futok már, messzejártam, Hegy, völgy, tenger áll utánam... Minek vinnél oda vissza Engem, oh emlékezet!? Mutogatván még szemem...

Ez a jó időzítés Egy pillanattal a bolygó felrobbanása előtt Találom meg a hozzád szóló szavakat Kevesebb fényben sokkal szebb az álarc A ma...

Ki voltam egyensúlyozva az öntödében meg akartam csináltatni magam. Megtaláltattam az egyensúlyban és ez akarni késztetett a vegyértékhez kö...

A lángot nem lélegzettel kellene eloltani A legmagasabb csúcsról lehajított hősdarab csak üvegtörmeléket hozott vissza A borostyánban nincs ...

(Képre kattintás az albumba vezet)

Híres ember lett belőlem hetven esztendős koromig. Világhírt szereztem a nevemnek. De nem ám regényírással. Azt hagytam másoknak, akik job...