Irodalom és művészetek birodalma

Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada

2011. nov. 18.

Nicolae Labis: Az őz halála

›
A szárazság minden kis fuvalmat megölt, lecsurgott a nap, és benne fürdött a föld. Üresen izzott az ég odafönn. Iszapot merített a kútból...

Buda Ferenc: Szürkeszemű

›
Szürkeszemű szelíd este ereszkedik a szívemre. Szürkeszemű szelíd éjjel elmegyek nincsen-reménnyel. Elmegyek, hisz úgysem bánod, úgysem volt...

Stéphane Mallarmé: Tünemény

›
A hold elszorult. Könnyezve, álmodó szeráfok, gőzölő virágokban, vonzó ujjuk közt, siklatón csalták elő a párták azúrján elhaló violák zokog...

Tagore: El kell hogy játsszuk ketten

›
El kell hogy játsszuk ketten ma éjjel a halál játékát: menyasszonyom meg én. Fekete az éj, szeszélyesek az égen a felhők s a habok tombolnak...

Karinthy Frigyes: Szép

›
Emlék Szemben egy bérkaszárnya volt Oldalt piros postaszekrény A járda szélén, ahol megálltunk Az eső alattomosan szitálni kezdett Én a toro...

Karinthy Frigyes: Derengés

›
Vak voltam - látom a szemed Süket voltam - hallom a hangod Néma voltam - gügyögni kezdek, Légy csendben, hallod? Hallod? Torkomba zümmög Eln...

Csan Lu: Az almafa és a bogáncs

›
Amikor az almák megértek, jöttek az emberek, és leszedték őket a fáról. Az almafa mellett bogáncs nőtt, amely nagyon megkedvelte az almafát....

Karinthy Frigyes: Almafa

›
Forduljon el, aki szégyelli magát, Most elmondom az almafa dalát. Ő tehet róla, mágus Aladin Hogy együtt voltunk s nevettünk valamin. E...

Charles Baudelaire: Szent Péter nemet mond

›
Hogy veszi Isten a sok átkot és keservet, mely szeráfjaihoz napra-nap felüvölt? Mint tirannus, akit bor s hús habarcsa tölt, csak alszik átk...
1 megjegyzés:

Stéphane Mallarmé: Az azúr

›
Az állandó Azúr derűs iróniája, virágmód szép-közönyösen, a képtelen költőre súlyosul, ki kínok pusztasága mélyén géniuszát átkozza szüntele...

Stéphane Mallarmé : Tengeri szél

›
(Brise marine) Szomorú, óh a test s olvastam minden könyvet. Futnék! Csak innen el! Érzem ,hogy künn a könnyed tajték és ég között mily rész...

Stéphane Mallarmé : Tengeri szél

›
(Brise marine) Szomorú, óh a test s olvastam minden könyvet. Futnék! Csak innen el! Érzem ,hogy künn a könnyed tajték és ég között mily rész...

Tagore: Ne menj el

›
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem. Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól súlyosak. Félek, hogy elveszít...

Pomogáts Béla: A macska szeme

›
A macska ott ül és néz, tekintetében ott a titok. Nemcsak én mondom ezt, elgondolkozva azon, vajon mit rejthet három macskán...

Danyi Magdolna

›
Danyi Magdolna 1950-ben született Palicson (Szabadka mellett, az egykori Jugoszláviában). A szabadkai gimnáziumban érettségizett....

Radnóti Miklós: Férfinapló (1931.)

›
Napjaim tetején ülök, onnan lóg le a lábom, hajamon hófelhő kalapoz és szavaim messze, kakastollak közt portverve menetelnek! Mondják,...

Radnóti Miklós: 1931. április 19. (ÚJ KÖNYVEMET TEGNAP ELKOBOZTÁK)

›
Új könyvemet tegnap elkobozták, most egyedül ülök, ujjaim átfonva bokám körül, piros pillét ástam ma babonásan a küszöb alá és lassan el...

Radnóti Miklós: 1931. DECEMBER 8. (FŐTÁRGYALÁS)

›
Dr. Melléky Kornélnak Előttem Müller, a nyomdász állt a mérleg előtt, megméretett s hat hónapot kapott. Aztán kiürítették a termet...
2011. nov. 17.

Túrmezei Erzsébet: Adventi ház

›
Adventi házunk van, sokablakos. Minden este nyitunk egy ablakot. Benn melegen kis fehér gyertya lángol, és árad a fény minden ablakából. Kis...

Wass Albert postumusz imája az év végére

›
Föl-föltekintünk a magosságos égre, Mennyekből az angyal hadd jöjjön el végre! Árva magyaroknak vigasztalására, Árva magyar hazánk boldogulá...

Wass Albert: Intelem

›
Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol is éljen. Összetartásban rejlik csak erő. Más ember földjén nincs számodra hely. Félv...

Wass Albert: Üzenet haza

›
Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek, és nincs ború, örökkév...

Visky András: Miatyánk '95

›
ha elhagy szó emlékezet az égből hulljon ékezet miatyánk ki vagy országod jöjjön el ha van vendég legyen a hontalan miatyánk ki vagy de inte...

Szélyes Sándor: Székely Karácsony

›
Hóba temetkezett csíki havasokon Áron egymagában, fönn a Madarason Uram, fohászkodik, Fiad megszületett. Karácsony este van, hogyha megtehet...

Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben

›
Mint egykor Erdély meghajszolt határán A fölriasztott utolsó bölény, Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván Búd vadonának reszkető ölén ;...

Reményik Sándor: Erdélyi március

›
Egy tizenötös szám. És március: Az első tavasz-hónap közepe. Kimondottam így egyszerűn, Ne féljetek, ne féljen senkise. Ne féljetek: nem tüz...

Petőfi Sándor: Bizony mondom, hogy győz most a magyar... (Marosvásárhely)

›
Mikor győznél, ha most sem, oh magyar? Egy ember a haza, s ez halni kész, S ezért, oh népem, ép ezért megélsz, S dicső lesz élted, boldog és...

Gyimesi fohász

›
Édesanyja, Nagyasszonya Igaz magyar fiaknak, Pátrónája, Pártfogója Régi magyar hazánknak! Tehozzád járulunk, sírva leborulunk, Légy anyja...

Kányádi Sándor: Halottak napja Bécsben

›
Befonnak egyszer téged is valami pompás koszorúba idegen lesz majd és hideg minden akár e bécsi utca elgurulsz mint egy villamos utánad felg...

Kányádi Sándor: Előlhang

›
vannak vidékek legbelül szavak sarjadnak rétjein gyopárként sziklás bércein szavak kapaszkodnak szavak véremmel rokon a patak szívemmel roko...

Kányádi Sándor: Noé bárkája felé

›
Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. A szavakat is. Egyetlen szó, egy tájszó se maradjon kint. Semmi sem fölösleges. Zuhoghat akár negyvene...

Faludy György: Október 6.

›
A vesztőhelyre sáros út vitt és kikericsek kékjei. Száz év, s meghaltam volna úgyis- vígasztalódott Vécsey. Lahner György sírt s a földre né...

Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus

›
I. Vagy félezernyi dalt megírtam s e szót: magyar, még le nem írtam. Csábított minden idegen bozót, minden szerelmet bujtató liget. ...
1 megjegyzés:

Áprily Lajos: Akarsz-e fényt

›
Homály. A bimbós sombokor ködpermetegben ázik. Hozok egy ágat, vízbe tedd, vázádban kivirágzik. Pár nap s kibontja szirmait, mintha ké...

Dsida Jenő: Kerülőm a nevedet (Erdély) 1930.

›
Azt mondják, kerülöm a nevedet, nem beszélek rólad, nem dicsérlek, mert a Gonosz csókolta meg a számat. Pedig a gyantaszagú fenyvesekben min...
‹
›
Főoldal
Internetes verzió megtekintése
Üzemeltető: Blogger.