Irodalom és művészetek birodalma

(Rubens festménye) Kivert a végzet. Ideballagok Mellétek, boros, piros asztalok. Élet szegénylegénye, bús betyár, Itt rám felejtés édes ...

(A kép forrása: http:// safayetfreedom-muhely.blogspot.com/2010/08/alom-felalom-valosagon-tul.html ) Félálom hullong rám: ernyeteg, full...

Téged dicsérlek szelíd Mulandóság, változás apja, örök ősz, ki belehelsz mindent napszín fuvalmaddal, melyen láthatatlan rozsda borong. ...

(A kép forrása: szottfriedzsofia.blogspot.com / I. Ó fáradtság, te halavány virág, mely a szobába nő illattalan, hadd éneklem most dekaden...

A kávéház homályán, a sarokban szendereg az asztal elfelejtve: egy tálca... két pohár víz - Itt ült, szivarozott és szenvedett a mágikus öre...

Íme megint csak te maradtál vers, kibe most úgy kapaszkodom, görcsös lélekkel, mint a rab az ég kékjébe, ritka sétán. Tudom, hogy betegsé...

Gyerekkoromban a halál aranylegenda volt, elfutó sejtés, távoli hegedűszó s emlékszem egy régi álomból felremegő kóbor sírásra - az is a...

Ismertem egy bogaras asszonyt, volt egy bolond faliórája: az időt összevissza járta, mutatta, tiktakkolta, verte, benne-lengett gazdája l...

Ha vén leszek majd, vén költő: Isten hagyja megérnem. asztalomon mindig lesz egy cserép virág... s házamban két ifjú lány: az egyik talpig...

E vers minden szaváért megfizettem... Ó, kikericsszagú novemberi éj, a tárt ablakon át a hajnal előszelét lengető. Az álom lepleiből kitak...

Felemelem a fejemet, nem büszke fejvetéssel, de mért ejtsem le? - nincs mit szégyellnem, csak mint megpróbált ember, emelt fővel, úgy mo...

Hát nem lett táncosnő belőled, tagjaid különös, vadóc hevét kiszítták a nyúlszájú évek. Állsz a konyhában, szomorú cseléd, kezed resze...

Vasárnapok, vasárnapok - boldog, akinek vasárnapja van, piros ünnep, fekete köznap: bolyongok a kettő közt hontalan; nekem sápadt ...

Szédül bennem a vágy, szédül a szó: Valami mást, valami mást! A tiéd vagyok, veled-suhogok gyönyörű változás! Nem akarok az lenni, am...

Ó, hol vagy? Merre bujkálsz, fátyolos? Mily tompítókkal aggattad körül magad? Napittas voltál, táncos és merész, Most holdsütötte folt v...

Régi barátommal találkoztam az este s ő - mint ilyenkor szokás - megkérdezte: - Hogy élsz? Tűnődtem, igaz is, hogy élek? És gondoltam ...

1902-ben született Budapesten. Budapesten tett kereskedelmi érettségit. A szabadúszó "független" költő életformáját alakí...

Itt hagysz, éltem szép tavasza, Koszorúim elszeded Hogy több rózsádat szakassza Kezem, már nem engeded. Ezután kemény törvényt szab Már a ko...

A „Tiszta szó kell” Virágh Ferenc tehetséges fiatal költő elsőszülöttje. Hogy fiatal költő, azt valószínűvé teszik azok a versei, amelyekbe...

Halott felesége emlékének emelte a költő a Művet - Vadrózsa asszonynak -, hogy kegyes őrzője legyen leáldozott arcának. Ehhez a könyvhöz a...

Az utca zaja dübörög, zúg Fúj a szél, susognak a fák, A lelkemből valami föl-föl jajdul, bőg, Egy rég feledett emlék, egy ezerszínű nyár. A ...

Hideg, sötét csillagtalan éj, A lámpák hunyorognak a légben, Az ég a hópelyheket úgy szórja szét, Hogy mindent befedjenek szűzies fehéren. C...

A lelkem nyugtalan, mint háborgó tenger, Fölzavarta a mai délután, A Svábhegyen ezer gazdag és víg ember, Boldog élet nekem nem jut soha tán...

Betemetett a nagy hó erdőt, mezőt rétet. Minden, mint a nagyanyó haja, hófehér lett. Minden, mint a nagyapó bajsza, hófehér lett, csak a fek...

Népek tenger özönéből Kiválasztál, hogy legyünk Örök igéd, dicsőséged Hirdetői, istenünk, S vagyunk el nem haló szózat, Élő tanúság terólad....

Lobogó lángban, csipkebokorban Zendült meg égi szózatod; Horeb hegyén a szentelt vadonban Ott szólítád szolgádat, ott. Sarú-megoldva lépett ...

Harmatért esdünk, Szállva elédbe Mint ős hajdanán, Midőn kerestünk - Sivatag népe – S majd elepedtünk Csepp harmat után. Szomjas mezőkre Üdí...

Nagy ember a tenger, nagyon nagy. Minden gondolat súlya, mélye, súlyosan mélyül hozzá mérve. Emberként él, emberként érez, nincsen fogható e...

Mátraalján, falu szélén lakik az én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom ezt a mesét. Őzgidácska, sete-suta, rátévedt az ország...