2019. jan. 18.

Hegedűs Zoltán: A som



Mint a felhők az égről elsuhannak,
úgy tűnik el minden e tájról,
úgy suhan sugara a napnak
s lehullik a gyümölcs a fáról.

Az erdőkre ráül az őszi pára,
sárgálló hold ül rá a kertre,
s szeptember első hajnalára
dértől kezd csillogni a körte.

Megszelídül a nyári napfény,
csillagok szikráznak az éjben,
susog a házfalon a repkény,
levele elröppen a szélben.

Rejtegeti a fénylő őszben
Véres gyümölcsét a som,
hajló bokra alatt tűnődtem
egykor a futó Szamoson.

Aminek eddig suhogó botját
ismertem, ismerem már a gyümölcsét. –
Ismertem volna míg mezítláb
szedtem a Hójában a rőzsét!

Forrás: Vigilia VIII. évf. 1942. február

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése