2018. aug. 2.

Szabó Imre: Isten házában




Hő kebellel járulék lakodva,
Szent atyám! mint hálás gyermeked;
Lelkem édes, tiszta gerjedelmit
Elrebegni térden itt neked.

Itt kerestem enyhet bánátomban,
S szent fiad keresztje nyujta írt;
Nézletén megédesült a könny is,
Mellyet égő gyötrelem kisírt.

Szende kéjmalaszt ha boldogított,
Itt lelém föl azt a szent helyet,
Hol leszűrten minden földsalaktól
Angyalédes volt az éldelet.

Mit kivántam, megnyerém kegyedből,
Szerfölötti vágy nem izgatott;
Bajveszélyben hozzád fölkönyörgtem,
És felém nyult ótalom karod.

A világ és test ha ingereltek,
A gonosz szellem ha bűnre csalt,
Térdre hulltam szent lakod körében,
S győzve végezém a viadalt.

Most pedig porig borulva kérlek:
„Holtomiglan adj erős hitet,
Hinnem add az üdvezítő szent tant,
Mellyet Jezus Krisztus hírdetett.

Jelszavam legyen fiad keresztje,
Szentegyháza édes, jó anyám,
Mert tudom: te is csak így leendesz
Mindörökké áldó jó atyám.

Add, hogy egyszülötted drága vére,
Hófehérre mossa lelkemet;
És ha végezem pályám futását
Karjaidba végy föl engemet.”

Forrás: Őrangyal. Szerkeszti: Sujánszky Antal. Pesten, kiadja Emich Gusztáv 1845.