Míg más, lobogva a rang vágyától,
Zajong – mint hullám – háborgó keblében;
S majom-czím-névért – büszke érzetében –
Éltét megfosztja kény- s nyugalmától:
A nagy világ fényes dagályától
Elrejtve, törpe kalybák szük körében,
Az egyszerü természet lágy ölében,
Csenddel foly éltem távol a zajtól.
S mosolygva a fény s hír dús rabjait,
Békés magányom munkás édenében
Kénytelve töltöm létem napjait.
Nem fél veszélytől a völgy éjjelében
A kis virág, míg a hegy ormain
Orkán dühöng a nagy cser lombjain.
Forrás:
Jaczint Zsebkönyv 1. év. Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán
Werfer Károly Nyomtató Intézetében 1836.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése