2018. aug. 4.

Kuliffay Ede (1839-1881): Vizkereszt



Mi csillag fénye tündököl
Közelgve Betlehem felé?
Megáll s ezüst sugárait
Egy épület fölé veté.

Az Üdvözítő hírnöke
E csillag és örömkövet,
Kit napkeletről gazdagon
Három kirány híven követ.

Belépnek… Ott áll József; itt
Ül a szűzanya, Mária,
Amint szemléli gyermekét:
Könyű szökel pilláira.

Itt fekszik a kis Jézus is,
Ajkán reményadó mosoly,
Szemcsillagában egy világ
Derűje, üdve él, honol.

A három vándor térdre hull,
Nyelvök hallgat szivök beszél,
S e néma csend többet jelent
Száz cifra szó beszédinél…

Ajándokot ad mindegyik,
Arany, tömény és mirha ez;
Királyt arany, Istent tömény,
Embert pedig mirha jelez.

Oh Jézusom, szerelmesem!
Mit adjak én neked?
Ajándokul nem hozhatok
Értékes kincseket.

A mim van édesörömest
Nevednek áldozom,
S mint fejledő virágokat
Füzérekké fonom…

Arany hiján fogadd: szivem,
Imám tömény helyett,
S mirhául: szenvedésiden
Sirott könyűimet

Forrás: Tanodai Lapok III. évf. 2-dik szám 1858. január 7.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése