Harmat csillog a rózsa-levelen,
Bánat fekszik az én bús lelkemen,
Te tudod csak édes jó istenem,
Éjjel-nappal, hogy én mért könyezem.
Reggel korán és hűs estalkonyon
Andalgok a csendes Tiszaparton,
Bésirom a habokba könyeim,
Hogy igy tán enyhülnek keserveim.
Honvéd, honvéd! lelkemnek mindene
Te vagy szivem édes-bús gyötrelme,
Imáim közt érted szent hála kél,
Mert szeretett hazádért vérezél.
Ott hol vitéz őseidnek vére
Omlott a szabadság szent földére:
A virágzó völgyeken s halmokon
Bús szellő leng a sírvirágokon.
Isten veled hősök unokája!
Legyen hazád nyugalom hazája!
Örökzöld viruljon sirhalmodon,
Hol érted s hazádért imádkozom.
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése