2018. júl. 28.

Zilahy Lajos: Levél édesanyámhoz





Ó mondd, anyám,
Az őszi esték hosszú bús magányán
Fonod-e még a gond sötét rokkáján
Az éjfekete fonalat?

Fiad, ki messze.
Nyirkos, sötétlő várfalakba zárva
Egy boldog óra szent ütését várja,
Tehozzád írja verseit.

Őrizd meg öket.
Sorsunk sötéten int a messzeségből,
Most annyi csillag hullong le az égről...
Vajjon az enyém merre száll?

Nézd, alkonyat van,
Az udvaron már takarodót fújtak
És apró sárga gyertyalángok gyúltak
A sok katonaládán.

Mindenki ír.
- Mennyi levél a láda fedelen !
Előveszem hát én is levelem
És elborongva írom:

- Ma szerda van,
Holnap csütörtök - aztán indulunk,
Még nem tudni, hogy merre visz utunk,-
Lehet, hogy Napkeletre...

Ma szerda van,
Holnap csütörtök, - péntek... szombat...
Az őszi szélben trombiták dalolnak...
- Gondolsz-e rám anyám?