Tornyai József festménye
Már elmult tán rég hetvenéves,
De ajkán mosoly, szeme fényes:
A nagyanyám.
A két keze most se pihenne,
Munkát még most is bőven lelne:
A nagyanyám.
Esténként sokszor könyvet forgat,
És eltűnődik, mi lesz holnap
A nagyanyám.
Kártyázgat néha elmerülten,
S mosolyog, ha melléjé ültem
A nagyanyám.
Már nem égetik tüzek, vágyak,
És sokszor kívánja az ágyat
A nagyanyám.
De mosolya még mindig régi,
Csak félig földi, félig égi...
Ó, nagyanyám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése