2018. júl. 28.

Szathmáry István (1877-1944): Sírod fölött




Sírod fölött nincs sohasem enyészet,
Minden kis rögből nő egy-egy virág,
Sírodra Száll a tarka szárnyú lepke,
S ezer tavasznak üdvét éli át.

Sírod fölött, mikor leszáll az alkony,
Rejtelmes hangok suttogása kél,
És meg-megrázza lombjait a ciprus,
S meg-megrezzen rá a rózsalevél.

És a virágok oly jól értik egymást,
Míg harmatos szívük egymásnak int,
Megszázszorozza illatát a nárcisz,
A szegfű, liliom és a rózsa mind.

És illatuk leszáll hozzád a mélybe,
Miként egy titkos, forró üzenet,
Mit e mogorva, zord kihűlt világról
Küld árva, elhagyott fiad neked.

Neked, te a teremtés drága gyöngye,
Te vérző szív, te tiszta szeretet,
Te glóriás fő, mosolyogva szenvedő szent,
Egyetlen, drága, jó anyám, neked!...