Áldjon meg az Isten, hogy nem sajnáltátok
Fölvenni mára az ünneplő ruhátok!
Hogy legalább néha a közömbösségből
Még föl-fölriadtok...
S legalább ilyenkor eszetekbe jut még,
Hogy magyarok vagytok!
Oh, hazaszeretet, ki vagy te, mi vagy te?
Hogy néha milliók megváltója vagy te,
Hogy néha imádság, - életre halálra
Hívó riadó vagy...
- S másszor mint valami útszéli dologról
Úgy beszélünk rólad!
Oh, hazaszeretet... csak hadd emlegetlek,
Úgy sem élsz már itt, csak az emlékezetnek.
Sivatag időkben a magyar nép szívét
Elforgatták tőled...
Szép vagy, gyönyörű vagy! De mikor nem lehet
Megélni belőled!
Oh, hazaszeretet, pedig hejh nem régen,
De otthon is voltál ezen a vidéken,
Csodákat tettél itt, hogy az egész világ
Gyönyörködött benne...
Ma, elmondanunk is, a legjobb embernek
Mese-számba menne!
Petőfi dalában, Kossuth szózatában,
Te lobogtál akkor lelkünk viharában.
Szuronyaink hegyén, babonás hatalmu
Fénynyel te ragyogtál,
Az elesett hősök végső mosolygása
Te voltál, te voltál!...
Hát az örök-édes anyai szerelmet
Ki varázslottad át áldott kegyetlennek?
Özvegy menyasszonyok elhagyott szívében
Büszkén ki dobogtál?...
- Magyar honszerelem! De nagy csodatevő
Hatalom is voltál!
Oh, ragyogó multak édes, szép emléke,
Szállj be ma, s maradj a szívünk közepébe'!
Gyógyítsd ki mi pártos magyar hibáinkból,
S tégy eggyé az egyben:
Mi árva, mi édes, szép hazánk iránti
Örök szeretetben!
- Magyarok, véreim, nem közülünk ment-e
Halálba egykor a Kossuth "regimentje"?
Verje meg az Isten, veretlen se hagyja
Aki elfeledné:
Hogy minden magyarnak ott kell lenni, ha még
Egyszer "azt üzenné!"...
Áldjon meg az Isten, hogy nem sajnáltátok
Fölvenni mára az ünneplő ruhátok!
Hogy legalább néha a közömbösségből
Még föl-fölriadtok...
S legalább ilyenkor eszetekbe jut még,
Hogy magyarok vagytok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése