2018. júl. 4.

Szabolcska Mihály: Édes anyámnak





Egy fenyőfa-lombbal

A csöndes esték hallgatag magánya
Haza-hazajár innen is velem.
Magam a jó öreg kemencze mellé,
Kicsiny szobánkba oda képzelem.
Beszélgetünk... lelkem anyám, tudom, te
Jó Kálvinust most is úgy szereted...
- Im', sírja mellől, szívem melegével,
Ezt a kis ágat küldöm el neked.

Történetét oly szépen soha, senki,
Nem festi többé, ahogy te tudod...
Milyen szegényül éltek, asztalukra
Kalács csak egy-egy ünnepnap jutott.
S hogy sírt az anyja, mikor gyermekének
Nem adhatott mást, csak szeretetet...
- Im, sírja mellől a jó Kálvinusnak
Ezt a kis ágat küldöm én neked.

Hogy élt a gyermek messze városokban,
Idegen arczú emberek között?...
Száraz kenyéren: de egy fényes angyal
Fölötte mindig hiven őrködött.
Egy fényes angyal, anyja képe-mása,
Kiről soha el nem felejtkezett...
- Im, sírja mellől a jó Kálvinusnak,
Ezt a kis ágat küldöm én neked.

Mennyit tanúlt, nagy Isten-félelemmel?
Hogy lett, mi kép a mi apostolunk?
Mind megbeszéljük...s útjain az Úrnak,
Mély áhitattal elgondolkozunk.
- Ah, Istenem! - még olyan épnek érzem,
Magasra hágó gyermek-hitemet: -
Im, sírja mellől a jó Kálvinusnak,
Ezt a kis ágat küldöm én neked.

...Lásd, egyikőnk se hitte volna egykor,
- Oh élnek, élnek még jó angyalok, -
Hogy a te édes, szép történetedbe,
Valaha ime én is bejutok.
Isten megáldja mind a két kezével,
Az angyalt, a ki őriz engemet...
- Im, sírja mellől a jó Kálvinusnak,
Ezt a kis ágat küldöm én neked.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése