Fantomkép Klimt édesanyjáról
Belenéztem jó anyám szemébe:
Abba a tisztába, Abba a mélybe,
Kútforrásába életemnek,
Bánatok s vágyak tengerébe.
Mily nagyon tudhatott örülni,
Fájdalmakat viselni, Tűrni,
Haragudni, nevetni, sírni,
Lemondani és megbékülni.
S talán azért van a szemének
Még ma is olyan tiszta fénye:
Mert a lelke tekint ki rajta,
S mert a rossz soha el nem érte.
Az ő szeme nagy, fénylő csillag,
Bánatok, s örömök szülője,
Sugara egy lenyugvó napnak,
Egy tiszta élet temetője.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése