Szirttelve, pályádon, tördelt habokkal
Mosasz kis csörgeteg! zöld partokat;
S nem érzesz ah! – kint, nem fájdalmakat:
Bár küzdj ezer fövény- s kőtorlatokkal.
S mely tilt szabad folyást, ímé rózsákkal
Körít a part, s tömény-ilatjokat
Lehelve ők rád, tündér bájokat
Tükrödbe szórják – szét, s ékülsz
azokkal.
Mi más – boldog folyam! – lét-angyalom
Melyt nékem mért, mi más a földi pálya!
Vad szikla, és tövis; kin, s fájdalom.
Vérzik szivem, s gyógy-enyhét nem
találja.
Rabhelyzetem virágot nem terem!
Ember! s te sors! míg bántok így velem??
-
Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év.
Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató
Intézetében 1836.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése