Stephen Selby festm.
Az égető nap bájoló felségben
Elhúnya – hűn megfutva pályáját:
Lángpirral önti-el nyugat táját
Végfénye, - rezgve a kék messzeségben.
Én angyalommal e kies térségben
Kéjelgek, a szelíd hold fáklyáját
Bámulva, mint tör a felhőkön át,
S győzvén, mi büszkén lejt az ég
kékjében.
„Áldott az óra, melly adott keblemnek
Milcsim – kedves! veled mi vídorúl,
S kéjjel foly minden percze életemnek!”
Szólék, s im Luna arcza béborúl.
A boldog párt szerelme édenében
Látván, - hajh! – Latmusz tünt-fel
képzetében.
Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év.
Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató
Intézetében 1836.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése