1.
Oh ki még élsz, s törtűl nem félsz
Világ kényes magzattya,
Kinek villog, s égen ragyok
Nap, s tsillagokfáklyája,
Reám vigyázz, ne tétovázz
Mert a halál imlesben áll
Világ javain kapván,
utánnad ólálkodván.
2.
Én-is éltem, s tőrben estem
Végre, de vóltam készen,
istent féltem a míg éltem,
Fülem tartottam résen,
Mint Liliom, kit tövis nyom
Környül vött óva jártam,
A vég tzélra tőr halálra
Ébren vigyázni tudtam.
3.
Fejérségem, s ékességem
Mind addig meg tartottam,
Míg ez télre, s halál dérre,
Pünkösd haván jutottam,
Noha sok szél, s tsattogó tél
Tövéssek között mustrált
Helyt tartottam, meg-állottam,
Semmi veszély nem talált.
4.
Szép virágok, gyenge ágok
Mennyi szél vész közt nöttek
Narcissusok, hyacintok
Mennyi hábórút értek?
Nap nyilait, láng sugárit,
Kikközött alig áltok,
Mord tél fagyát, ősz,n yár, ragyát.
Kik miatt el-hervadtok.
5.
A mint tavasz el-hidd ravasz,
Az hizelkedő világ!
Sütő széllel, zápor jéggel
Ostromol: félj oh virág!
Ha most mint nyár, meleggel jár,
Bíztatván sok gyümöltsel
Félve vigyázz, mert zuzmaráz
Tsap reád nagy hideggel.
6.
Hány Viólák, s ékes Rósák
Bimbójokba vesztenek;
Kikmagoknak, kik másoknak
Víg tavaszt igértenek?
Légy friss, légy ép, mint szászszor, szép,
Légy éted virágjában,
Légy bár Sámson, szép Absolon,
az halál rak halomban:
7.
Jaj friss pávák, kendős ortzák
Ma jöhet rátok a sor?
Gyenge iffjak; Nemes fiak
Testetek lehet ma por,
Szép udvartok, lehet sirtok,
Nevetek füstbe térhet,
Ne jádzatok, vigyázzatok,
Lelketek kínra mehet.
8.
Nints maradás, álló szállás,
E földön jól tudgyátok:
Nintsen olly vár, olly atzél zár,
Mellyben meg-maradgyatok:
Házatokban, Mennyországban
Azért óhajtozzatok:
Hol Istennel, s a Szentekkel
Örökké vígadgyatok.
Forrás: Magyar
Rithmusok, mellyeket irt nemzetes Beniczki Péter szentelt viéz. Első része,
szép isteni ditséreteket, és penitentzia tartásra inditó énekeket foglal
magában. Második, közönséges magyar példa beszédeket szép oktatással. Most
újjobban és tisztábban kibotsáttatott. Posonyban, 1803.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése