2018. júl. 31.

Nemzetes Benitzky Péter szentelt vitéz: Be-fejezése ez Verseknek




Véget vetek immár tsekély Rithmusimban.
Noha az irígység tudom vészi szóban.
Ha ki nem szereted irjad mássát jobban,
Ne martzongd elmémet ez kitsíny munkámban.

Harkály eledelért keres fában férget,
Eszébe sem veszi, vág mellyére terhet,
Tudom verseimhez hogy elég szó férhet
Mert bika alá-is a nyelv borjút tehet.

Méhetske rósárúl szed jó édes mézet,
A pók reá menvén szi azonrúl mérget,
Apelles képében Varga talált vétket,
Mondván tzipelőshez: nem szabott mértéket.

Róka maga farkát szokta tsak ditsérni,
Tigris, s Párdutz bőrit tsak semminek vélni,
De szűcs meg-tsáválva kezdi azt betsülni,
Érdeméhez képest az árrát-is szabni.

Leg-könnyebb embernek másokat itélni,
De a maga vétkét nehéz meg-esmérni,
Könnyű más szemében kitsiny szálkát látni,
De nehéz gerendát magáéban nézni.

Véletlen bokorban a nyúl gyakran fekszik,
Kivel jó agár-is sokszor nem érkezik,
Az Astrologus-is néha feletkezik,
Juhász pedig tudgya ha idő változik.

Vas matska-is ollykor gállyát meg-nem tarthat
Remora kitsíny hal, de ellene álhat,
Fenn héjázó elme, a mit ki gondolhat,
Az együgyü ész-is utána nyomozhat.

Érdemlett szolgálat méltán soldot viszen,
Győzedelmes pállyán vár ajándék készen,
Ki ki bár mint nyesse ditséreti lészen,
De a ki-menetel ítéletet tészen.

Nintsen olly sovány kert azért e világon,
Avagy olly parlag föld akar melly határon,
Hogy jóra való fü nem termene azon
Mellynek hasznát olykor ne adnád aranyon.

Nem irtam ezeket elme mútatásért,
Hanem néha, s ollykor tsak a múlatságért,
Nem laktan Oskolát én a tanúlásért,
Ezt értvén ne gunoly engem Rithmusimért.

Siketnek két mesét nem szokás mondani
Tótok-is gyakorta azt szokták szóllani,
Hogy bolondnak kováts nem tud észt koholni,
Irtam, a mit irtam, ha tudod érteni.

Forrás: Magyar Rithmusok, mellyeket irt nemzetes Beniczki Péter szentelt viéz. Első része, szép isteni ditséreteket, és penitentzia tartásra inditó énekeket foglal magában. Második, közönséges magyar példa beszédeket szép oktatással. Most újjobban és tisztábban kibotsáttatott. Posonyban, 1803.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése