2018. júl. 31.

Nemzetes Benitzky Péter szentelt vitéz: Hogy e világ javaiban semmi nints állandó




Szín festékkel mázolt,
S tündér ülőn koholt
Tsalárd világi hívság.

Mit vélsz aranyidról,
S drága gyémántidról?
Itéled e bóldogság?

Ím egynéhány szóval,
Tsak kitsíny munkával
Bizonyitom hogy hívság.

Az órák el-folynak,
Idők-is el-járnak,
Nem múlatnak úttyokban.

Hol hideg, s hol meleg,
Szép idő, s fergeteg,
Jőnek, s mennek egy nyomban

De kis vélekedés,
Serény elmélkedés,
Nem vehetni egy szóban,

Jó, s gonosz szerentse,
Mint forgó velentze
Emel, s taszít a porban.

Tsászárt-is kóldussá,
Tész Urat kapássá
Öltözteti botskorban,

Királyi Korona,
Ország bírodalma,
Száll ollykor nád hajlékban

Angyali nagy szépség;
Kit egy kis betegség
El-hervaszt, s porrá tészen.

Erő s nagy vastagság,
Vitézi bátorság,
El-hágy, és másé lészen.

öröm és boszszúság,
Vas s békó; szabadság,
Mindenkoron vár készen.

Nagy tölgy-fák ki dűlnek
Tornyok repedeznek,
Hóld, s napfénye-is el-vész.

Márvány kőben metszett
Irás kopik, s veszhet,
Kit faragott ember kéz.

Erős gyémánt törik,
Atzél, vas, réz vásik,
És fokára porrá lesz.

Szép köves arany-lántz,
Kit gyönyörködve látsz
Időktűl homályt vehet.

Drága friss öltözet,
Kit fok munka szerzett
Moly s penisz miatt veszhet

Vérrel gyűjtött fok kínts
Mellynek száma-is nints,
Tűz, s láng miatt szenvedhet.

Még a föld-is el-agg
Hibáz vetemény mag,
Egek-is fogyatkoznak,

Kőszikla hamúvá
A hamú még hová
Az idővel változnak.

A tenger-is dagad,
Viszont megint apad,
Nints határa az habnak.

Világot kerülő,
S ég alatt repülő
Sas mely hamar enyészik.

Szerelmessed ki vólt,
Vagy utált, vagy meg-hólt,
Rólad el-feletkezik,

A Pénteki öröm,
Vasárnapi üröm
Siralomra változik.

A nagy Pyrámisok.
És Labyrinthusok
Vóltak világ tsudái,

De hová lettek már
helyeit nézzed bár
Nem látszanak falai.

Idő el-vesztette,
S földig porrá tette:
Mostan tsak szó példái.

Jaj, s miként  végezzem,
Erre nem érkezem
Mert nyelvem meg-némitja,

Kedvem háborodik,
S lelkem szomorodik,
S elmémet-is tompíttja?

Hogy minden tsak el-vész,
Valamit a szem néz;
S életemet fogyattya,

Látom hogy változás,
Minden szempillantás,
Nem áll semmi egy nyomban,

A mit jelenteni,
Akarnak mondani
Keres’d-fel ríthmusimban.

Hogy nints állandóság,
Sokáig valóság:
Semmi-is e világon.

Forrás: Magyar Rithmusok, mellyeket irt nemzetes Beniczki Péter szentelt viéz. Első része, szép isteni ditséreteket, és penitentzia tartásra inditó énekeket foglal magában. Második, közönséges magyar példa beszédeket szép oktatással. Most újjobban és tisztábban kibotsáttatott. Posonyban, 1803.