Szíve olyan, mint a harmat:
Jóért dobog, jóra hallgat.
Ha árvát lát, megsiratja,
Kenyerét is neki adja.
Ha virágot adnak neki.
Megcsókolja, mert szereti.
Ha gyerekek állják körül:
Szeme, szíve, lelke örül.
Ha harangszót int a szellő,
Szíve-lelke imát ejtő,
Ha könnyezem s észreveszi,
Fáradt fejem ölbe veszi...
Megcsókolgat vigasztalgat,
Aztán csend lesz... Ő is hallgat...
Imádság lesz hallgatásunk
S álomszárnyon égbe szállunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése