A holdsarló: halálos élű penge.
A szív gyarló, gyakorta gyatra, gyenge.
A bagoly mint a rontás réme repdes.
A mátka, alszik. Kertje szűzi, rendes.
A szerelem-patak zeng szöktetőjén.
A vőlegény álmok toronytetőjén
holdkórosként megy szédítő magasba:
a csillag-méhrajt gyüjti gyémánt kasba
és mézet csal ki minden földi gondból
s rajong s a mérföldeken túlra gondol.
A messzeségbe csókokat dobálgat
s a lány kertjében liliommá válnak.
Ó liliom!! lehelet-lenge porzó!
- Erdőben lappang a gyönyör-vadorzó,
a holdsarló kezében vérre vágyik.
A szív gyarló egész a síri ágyig.
A gyönyör aljas: észt, szemérmet, orzó!
Az erdőből fut a gyönyör-vadorzó,
nyelvét lógatja vérebként a ágya
s belesarlóz a liliomos ágyba.
A liliomok láthatatlan vére
hull, hull a szerelem-patak vizére,
mely sorsokat sodor. A szív ma gyarló
kis bűn-motor. A hold sátáni sarló.
(Forrás: Napkelet 9. sz. 1931. szeptember 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése