Csitt csend legyen!
Ne hallatszék lárma egy se,
Ne zümmögjön most kinn a kert,
Anyám egy kicsit lehevert.
Fehér feje vánkosba mélyed, -
Sóhajt egy hosszút halkat, mélyet,
Úgy elfáradt, - oly jó pihenni,
Oly jó álomvilágba menni!
Aludj, aludj anyácska lelkem!
Csókom válladra ráleheltem,
Mikor a kendőt rádtakartam
S most én ülök le melléd halkan.
Repül a lelked álomszárnyon, -
Szép arcodon van már egy pár nyom,
Amit az idő vésett, szántott,
Anyássá tette arcvonásod.
Szemed köré pár szarkalábat
Miattam írt a gond, a bánat, -
Mosolyom, könnyem, minden percem
Rád van felírva drágám, lelkem!
Fájós lábbal is értem jártál,
Lázas szemmel is talpon vártál, -
Fáradt derékkal rám hajoltál,
Csak Isten tudja, mily jó voltál.
Álmod fölött most én virrasztok.
Ó, anyácskák, amit ti adtok,
Egészében meg sohse térül,
Csak ilyen olcsón, ilyen gyérül:
Én suttogok most altatódalt,
Meghálálva sok drága sóhajt,
Mit ágyam fölött te leheltél
S a dalod szebb volt minden versnél.
Aludj, aludj anyácskám, s álmodd
Azt a mosolygó boldog álmot,
Amikor én még meg se voltam,
Ifjúságod meg nem raboltam.
Álmodd apával azt a sétát,
Mikor az első margarétát
Tépte boldogan, és te
Az első csókot adtad érte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése