Álom, te gonosz, szamosparti álom,
Hagyj engem a nagy ködbe bele válnom,
Ne hivj, ne kisérts, Valpurgis-éjnek árnya,
Fáradt a lelkem szárnya.
Átokban fogant az a szerelem,
Örökéjszaka borong szivemen,
A várt, szép királyfi Göncölszekerén,
Nem én vagyok, nem én.
A csillagoknak irása betel,
Lelkem sebével én elmegyek, el;
Száll a Gringorie-sorsból az utolsó:
Szép, hófehér koporsó…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése