Eltört hegedünek
Nehéz szavát venni,
Eltünt reményünket
De nehéz feledni.
Nem is a remény tart
E letarlott tájon,
Csak a multak kékjén
Mélázó sok álmom!
Tünt szavak bübája
Játszik tört szivemmel, -
Árvaságom párja,
Tavalyi tavasznak
Asszonya, ne menj el!
Szépséged emléke
Ugy száll a szivemben,
Mint dómok tömjéne
Az alkonyi csendben!
Ó gyönyörü asszony
Tört madonnaképe,
Tömjén, hegedüszó,
Mely elvész az éjbe…
(Forrás: Debreczeni Szemle I. évf. 3. sz. 1912. jan. 14.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése