2018. júl. 28.

Ifj. Szász Károly (1829-1905): Ének egy boldog asszonyról




Bár sokat sírt és sokat szenvedett,
(A hét éles tőr szívéig hatolt.)
De boldog asszony: édesanya volt.

Magát tékozló csupa szeretet.
S amíg tartott e földi pálya,
Tövis volt dísze, koronája.

Egész világa: egy kicsiny család
Minden szépsége: lelki ékszer
Nem áldja öt a szó elégszer!

Tördelte, tépte sok nehéz vihar,
De szíve csak kihajtott újra,
Ha bízva nézett rá az Úrra.

Hit és alázat volt az ereje.
A vészben, mint gyümölcsöt ága,
Úgy tartott minket imádsága.

S ha megfáradt is - terhe munka, gond,
Besugározta, mint derűs ég,
Lelkét a béke és a hűség.

Tudta, övé a legszebb jutalom,
Mi asszonysorsot földön érhet:
Egy férfiban szeretni férjet.

S övéiből, bár négyet sírba tett,
- Bölcső fölé is hét ízben hajolt. -
Asszonynak boldog: hitves s anya volt.