Jer felém! – jer! – röpke szellő!
Lengd rám hűs fuvalmadat,
Hagyd! hüvítse enyh-lehelted
Égető sziv-lángomat.
Hajh! mert egy csillag-tekintet
Lőtt szivembe, s azóta
Éget a tűz, még patakzó
Könnyem árja sem oltja.
Lyánykám hideg pillanása
Csak nevelte kínomat; -
Jaj nekem! – jaj – már mi adja
Vissza volt nyugalmamat?
Jer felém! jer! röpke szellet!
Lengd rám hűs fuvalmadat!
Lengd! tán hűs fuvalmad oltja
égető szív-lángomat.
Forrás: Jaczint Zsebkönyv 1. év.
Szerkeszté és kiada Kovács Sámuel Eperjesen. Kassán Werfer Károly Nyomtató
Intézetében 1836.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése