Anya gyermekével - Andrássy Kurta János festménye
Ha nagy leszek anyám...
fiad ígéri néked:
Nagyon, nagyon boldoggá
foglak tenni téged.
Teérted dolgozom,
örökké, szakadatlan,
Hogy visszaadjam azt,
amit tetőled kaptam...
Ha nagy leszek anyám :
tied lesz napom, éjem,
Hogy régi mosolyod
orcádra visszatérjen,
Hogy eltüntessem rólad
én a gond-keresztet,
Mely fáradt szép szemed
alatt megbújva reszket...
Ha nagy leszek anyám,
csak érted fogok élni!
Becézni foglak és a
szellőtől is védni,
Hogy megháláljam lelked
rám hullott csodáját,
Hisz értem szenveded az
élet Golgotáját...
Lábod elé hintek ezer
selymes virágot,
Hogy visszaadjam neked
boldog ifjúságod,
Hogy visszaadjam azt,
amit tőled elvettem:
Te tönkre mentél, s én
viruló életet leltem.
Ha nagy leszek, anyám,
bíborban fogsz majd járni,
Egész világ tisztelni
fog, s csodálni,
Arcodról eltűnik a gond
s a néma bánat
Egész világ irigyli majd
az én anyámat,
Az édesanyámat.
Ha nagy leszel, fiam,
tudom, hogy így kell lenni,
Vágycsillagok után
dalolva fogsz majd menni.
Örökre elhagyod fehér
hajú anyádat,
Mint virághullatott,
elhervadt rózsaágat...
Ha nagy leszel, fiam,
majd mindent elfelejtesz,
S ha értem néha tán
egy-két könnycseppet ejtesz,
Az élet mégis messze
rózsakertbe csábít,
Hol számodra ezer csodás
álomvirág nyit...
Ha nagy leszel, fiam,
nem fogsz törődni velem,
S míg én remegve várlak
árva, bús sötétben,
Egy másik asszonyszív
ölel magához téged,
Egy másik asszony hív :
a hites feleséged. . .
Ha nagy leszel fiam,
emlékezni se fogsz rám,
Fakó lesz vén szemem, és
ráncos lesz az orcám,
Mert búsak napjaim
keservesek az éjek,
És téged egyre messzebb
visznek el az évek...
De szívem boldog lesz ha
hírül hozzák mások,
Hogy megtaláltad mégis a
földi boldogságot,
Eltűnik minden gond, ránc
és a könnyes bánat,
Ha irigyelni fogják az
én fiacskámat.
Édes fiacskámat!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése