2018. júl. 6.

Dalmady Győző: Bú és vád (1867)




Míg azt hittem, enyim leszesz,
Tudtam türni csöndesen,
Nem kérdeztem: mikor süt rám
Vidoran a szerelem.

A bús órák még búsabban
Szálltak el, mint jöttenek:
Még azért a várás kínja
Szivemet nem törte meg.

Most a midőn e hü szivet
Játékszerkint eldobád:
Keserűen tör ki végre
Ajkamon a kín, a vád.

Ifjuságom drágaságit
Elpazarlám könnyeden
S csak egy gyöngyét kipótolni
Kevés a föld és a menny.

Búsan kérdem: mit adhat még
Kárpótlásul a való:
Néma búmban enyhülés volt,
Vádjaimban semmi jó.

Forrás: Figyelő – Irodalmi és Szépművészeti Lap I. évf. 6. sz. Pest, 1871. február 8.– Szerkeszti: Szana Tamás – Kiadja Aigner Lajos

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése