Egy tündöklő csillag
Hullott le az égről;
Ne beszéljetek a
Rózsám szerelmével.
Mi haszna, ha szeret,
S nem lehet az enyém?
Pedig ugy szeretem,
Keblembe rejteném.
Keblembe rejteném,
Piros szívem mellé,
Ha édesgetné, vagy
Ha ketté is szelné.
Ha ketté is szelné,
Őt ezért kibántja?
Hiszen szívem csupán
Csak az ő sajátja.
**
Oh, bár kettészelné,
Ugy is el kell vesznem;
Szolgálni ment hozzá
Örökre az eszem.
Forrás: Gombostű.
Szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny. Első félévi folyam. Pest, január 18.
1862.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése