2018. máj. 18.

Wohl Janka (1846-1901): Hozzá




Oh te! Ki megjelentél nekem,
Mint fényes nap az ég fölött;
Te szentelt, égi csodaképem,
Kihez minden hitem kötött!

Oh te! Te egy a mindenségben,
Ki bírod szívem s lelkemet,
Lebegd, bár eltünél e létben,
Körül örökre éltemet!

Legyen a rózsa illatában
Ajkadnak szűz lehellete,
legyen a csalogány dalában
hangodnak édes zengzete.

Legyen a csillagok tüzében
Szemednek bűvös sugara,
Legyen a hold méla fényében
Arcodnak felhős bánata.

Legyen a nyárfa karcsu árnya
Nekem az ismert, szép alak;
Legyen az éjnek holló-szárnya
Fürtödnek éj-hulláma csak. –

Legyen a mély, a titkos csendben
Szívednek dobbanó ere –
Mely mint az ér a rengetegben
Szomju szívemben elvesze. –

Legyen a regnek himnusában
szerelmed, lángod és hited –
A napnak véres alkonyában,
lemondó búcsu vételed! - -

Legyen a föld áldott előttem,
Mert bárha távol, rajta jársz –
Legyen az égnyitott fölöttem,
Ha üdvözülve, mennybe szállsz.

Forrás: Gombostű. Szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny. Első félévi folyam. Pest, január 11. 1862.