Vitnyédi Németh István (1894-1948): Istenes ének

Ha lelkemnek nyugtalan-lobogó mécsét,

Mind a két szememet egészen kioltod:

Akkor is, éjben is,

Vakon is, örökké Teérted sikoltok!

Ha szavaim virágos erdejét kéred,

S villámod minden kis madaram megölné;

Akkor is, holnap is

Tégedet kereslek, sírva is, örökké!

Ha két karom büntető bilincsed által

Nem bírna Tehozzád lendülni kérni sem:

Akkor is, százszor is

Elérne örökké-könyörgő nagy hitem!

Ha huszonnyolc tavaszom mosolya, minden

Fekete felhővé sötétül szavadra:

Akkor is, gyászban is

Nyaram a termését csűrödbe takarja!

Ha világot tartó, két kezed elejt is

Sárba és semmibe: én el nem eresztlek

Örökkön-örökké

Sikoltlak, kiáltlak, hívlak és kereslek!

Forrás: Napkelet 1. köt. (1923.) 4. sz.