A régiekből ide hozzám,
Kik éve együtt harcolunk?
Miért alunnók át az éjt,
Ha nem virúl több hajnalunk?
Ma még igyunk... jó bort ide,
Éltessük a magyar hazát!
Hadd mondja holnap a világ:
Voltak: hős volt mindegyike!
Jer zászlóaljunk bokrétája,
Jer közelebb szép hadleány,
Mindössze nem sokan vagyunk,
Hadd járja csók a bor után.
Pár óra még s e hült ajak
Hazám földjét csókolja meg...
- Kiáltsatok majd többiek
Helyettünk: éljen a haza!
Mit ér az mit eddig éltem?
Mi hozzá e pár pillanat?
Halhatnék csak még egyszer igy,
Elhagynám mennyországomat.
Élet, kibékülök veled;
Kibékülök halálomért,
Áldlak hazám e szavadért:
„Volt: nagyobb
hőst nem szülhetek.”
Virrad, föl, föl! mi haszna várnók
A feljövő nap súgarát;
A csatatér hozandja meg
Hazánk éjének hajnalát,
És napja lesz vérünk tava,
Súgári összes sebeink;
Hadd mondják el testvéreink:
Ők voltak, és él a haza!
Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki
függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése