2018. máj. 24.

Újfalvy Krisztina: A magánossághoz




Most oh csendes magánosság!
Öleld meg lelkemet;
Életbarát jó reménység!
Most ne hadd szívemet.

Midőn sorsom hideg szele
Kedvemről mindent leszele:
Bennetek találom
Életem s halálom.

Nedves szemem titkon gyűjti
Könnyeit egymásra;
Szorult keblem sohajtásit
Halmozza rakásra.

Lehelletem útját bontja
Kinzott életemet rontja
Méltatlan szenvedés,
Fájdalom s epedés.

Lezárt szivem tűrd békével
Sorsodat s hallgassad:
Szemeimnek reád hulló
Cseppjeit olvassad.

Majdan egy komor sírhalom
Keblében nem lesz fájdalom.
A lelkesítő vér
Ott újulást nem kér.

Majd - ha más nyugvó szemekre
Az éjjel álmot hord,
Zöldült sirom pazsintjain
Fényit az ezüst hold:

A kis filemile nyelve
Dudolja: itt van benyelve
Az aki, míg volt s élt
Hosszú élettől félt.