2018. máj. 10.

Szelestey László (1821-1875): Est borong..




Est borong a
Megfáradt világon;
Sír a szellő
A reszkető ágon.

Gyengén piheg
A virágok melle,
Lágy fűszálon
Elaludt a pille.

Néha fel-fel-
Sohajtnak a lombok
Egy-egy titkos
Imádságos hangot:

Mintha itt egy
Tündér sírbolt lenne,
S a szerelem
Haldokolna benne.

Hattyú a tón,
Virág a tó mellett,
a virágon
Ábrándozó szellet,
Mely egy új ég
Csillagával játszik,
S szinte szinte
Meggyuladni látszik

Ah, ez új ég
K é k s z e m e d, galambom!
Gyémántharmat
Piros rózsalombon.
Lombod egy kis
Madár látogatja,
E kis madár –
Lelkem gondolatja.

Akarnád csak,
S lenne örömélet:
E kis madár
Itt maradna véled:
S hű szerelmed
Virágos fájára
Fészket rakna
Hajnalhasadtára!

Forrás: Szikszói enyhlapok 1853. Pest, 1853.