2018. máj. 18.

Szász Károly (1829-1905): Szép őszi nap…




Szép őszi nap… szebbet ki várna,
Midőn a föld már haldokol.
Készen van a halotti párna,
A fák lehulló lombiból.

A puszta erdő ágain még
Reszket egy-egy halvány levél,
S mintha épen temetni vinnék
A tavaszt, ugy zokog a szél.

Fenn a daruk vándorcsapatja
Bús krúgatással vesz bucsút:
Szebb tavasz lehe csalogatja,
Szebb honba visz a vándorút.

Boldog madár! szebb honba vidd el
Szárnyadon, vágyó lelkemet!
Vonsz engem is sejtelmeiddel,
De nem lehet, de nem lehet!...

Mit panaszlok? szép őszi nap van,
Még nem hallgatnak a dalok;
A száraz füvön, hóharmatban,
Egy tört napsugár andalog.

Tört napsugár, el-elhaló dal,
Megfagyott harmat a füven,
Száraz bokor, rideg domboldal –
E képhez illik, ah! szivem.

A néma, őszi hervadásban,
Oly jó helyemet lelem én:
Szivemben is ily pusztulás van,
Kihamvadt láng, tulélt remény.

Forrás: Divatcsarnok 1853. – April 3.