2018. máj. 24.

Somlyó Zoltán: A bánat: férfi...




Ilyenkor, őszi fényben
felém fordul a bánat.
S én tisztán látom arcát,
mélyen szemembe néz.

Összeszorított ajkát
hervadt rózsa díszíti.
És éjszín szép szeméből
vérpiros könny csorog.

És mintha szólna: testvér!
Ó jer, szeressük egymást!
Oly édes illatárban
haldoklik a világ...

Bármily szép a vigasság,
csak nő az, könnyű asszony!
De ó, a bánat: férfi,
ki egyedül maradt...