2018. máj. 31.

Reviczky Gyula (1855-1899): Petőfi él



Arra az álhirre, hogy Petőfi a szibériai ólombányákban raboskodik. 1877.

Petőfi él! De nem  mint hiszitek,
Nem mint bágyadt tekintetű öreg,
A kor arczára nem vésett redőt,
Fehér hajjal ne képzeljétek őt.
Fejét fenhordja most is; szeme fényes;
Oly fiatal még: csak huszonhat éves!

Petőfi él! De nem volt soha rab,
Ne higyjétek, nem hord ő lánczokat!
Kard van kezében, ajkán harczidal;
Előre száguld, mint a bősz vihar,
És túlharsogja az ágyúk morajját,
Szent himnusza, egy szó: Világszabadság!

Petőfi él! Lánglelke fennvirraszt,
Vénség, halál sohasem érik azt.
Lázas szivvel, ifjan, szabadon
Él és fog élni, édes magyarom.
Lesz trónok és országok pusztulása,
De az ő sirja még se lesz megásva!

Forrás: Petőfi a magyar költők lantján – Versek Petőfiről -  Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása