2018. máj. 18.

Rákosi László (19. sz.): Azért se…!




Minek csüggeszted le fejed,
Mely büszkeségre született?
Tudhatnád, hogy a sors is csak
Tapos ilyen embereket.

Minek ölöd végkép a bút,
Mely megtorlásra ingerel?
Hiszen hamis öröm között
A titkos bút felejted el.

Minek pazarlod a tüzet,
Mely egykor az oltárra kell?
S midőn égetnél, úgy leszesz,
Mint ki tűzhöz csak térdepel.

Mért pusztitod az ősvagyont,
Hogy benn te is légy idegen?
S ha majd áshatnád kincsedet –
Már akkor rajta más pihen.

Mért öltözöl más bőribe,
Hogy végkép kivetkőzd magad?
A nemzet s annak Istene
A jobb időre kitagad.

Miért puhul ugy a kezed?
Erősitsd jobban a karod…
S ha egykor kell, a sorsot is
Hajánál fogva tarthatod…

S a sirba mért kivánkozol?
A hazáért is élni kell!
Pihenhetsz majd, ha rád borúl
A jobb kor hű emlékivel.

Hát azért se add meg magad!
Helyén legyen eszed, szived.
Akkor a rég várt győzelem,
Jövő, és… minden a tied!

Forrás: Gombostű. Szépirodalmi, társaséleti és divatközlöny. Első félévi folyam. Pest, február 1. 1862.