A segesvári Petőfi
szobor leleplezési ünnepélyén:
1897. júl.31-én szavalta
a szerző
Petőfi! Petőfi! Rázd meg
sírhalmodat!
Penditsd meg elnémult,
kettétört lantodat!
Szakadozott húrján
lobogó láng égjen,
Füröszd meg a lelkünk
lánglelked tüzében!
Gyújtsd föl a
szivünket, mert óh jaj, kialszik!
Dobogása is már alig-alig
hallszik…
Tüzet nekünk, tüzet
abból a vulkánból:
A szabadság fényes,
piros hajnalából!
Te voltál Petőfi,
legelső sugara,
Ragyogó reménye, hajnali
csillaga!
A te dalod szülte a szent
szabadságot,
Mint a kikelet a
mosolygó virágot;
Dalod kovácsolta bilincsből
a kardot,
Zúgó zivatarban mindig
ott viharzott,
Ott csengett,kongott a
templom harangjában:
A székely ágyúknak
bömbölő szavában…
Vérrózsákat dobott sötét
ég boltjára,
Babért font a honvéd
vérző homlokára.
Daloddal hunyta be a
szemét örökre…
Szállt a dalod tovább
zúgva mennydörögve.
Szállta dalod tovább
mindegyre halkabban…
Ide tért, itt zokog most
e sírhalomban!
Szabadság alkonyát
siratva siratja,
Vele sír a hősök
koszorús csapatja.
… Halljátok-e, hogy zeng
daltól a sirhalom!
Kardok csattogása
csörtet át e dalon…
Zúgva mennydörögve a
harczot folytatják,
Dobog a föld szive:
éljen a szabadság!
Némult el sirhalom! Más
időket élünk!
Hallgass el Petőfi! Nem
dal kell minékünk!
Szomorú korszak ez!
Silány korcs ivadék!
Ennek a haza már csak
koncz, csak martalék.
A szabadság se más, csak
czifra köpönyeg,
Csak azért szeretik,
mert eladni lehet.
Ki rakna most kincset a
hon oltárára?
Nem dal kell minékünk,
nincsen már varázsa!
Óh, ha megjelennél itt e
sirhalomnál.
Lantod húrjaiból tudom, ostort fonnál!
Lantod húrjaiból tudom, ostort fonnál!
Vagy tán meg se haltál?
Ez a hir csak költött?
Halhatatlan valód új
alakot öltött?
Mint csalogány zengesz
erdők rejtekében,
Elveszett édenről
szomorúan szépen,
Hogy az esti csillag
reszketve aláhull
Bűvös dalodra a fénylő
magasságbul?
Tán felhő képében
gyászolod hazádat?
Beboritod, mint a
legfeketébb bánat?
Vagy te vagy az égnek
haragos villáma?
Fenyegeted a sok
zsarnokot czikázva?
Óh, czikázz, te villám!
Sujtsd agyon a hány van!
Ne legyen egy nép se
porban, rabigában!
Forrás: Petőfi a magyar
költők lantján – Versek Petőfiről - Petőfi-Könyvtár
XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros Gyula. Budapest, 1910.
Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése