2018. máj. 31.

Pósa Lajos (1850-1914): Petőfi sirjánál





A segesvári Petőfi szobor leleplezési ünnepélyén:
1897. júl.31-én szavalta a szerző


Petőfi! Petőfi! Rázd meg sírhalmodat!
Penditsd meg elnémult, kettétört lantodat!
Szakadozott húrján lobogó láng égjen,
Füröszd meg a lelkünk lánglelked tüzében!
Gyújtsd föl a szivünket, mert óh jaj, kialszik!
Dobogása is már alig-alig hallszik…
Tüzet nekünk, tüzet abból a vulkánból:
A szabadság fényes, piros hajnalából!

Te voltál Petőfi, legelső sugara,
Ragyogó reménye, hajnali csillaga!
A te dalod szülte a szent szabadságot,
Mint a kikelet a mosolygó virágot;
Dalod kovácsolta bilincsből a kardot,
Zúgó zivatarban mindig ott viharzott,
Ott csengett,kongott a templom harangjában:
A székely ágyúknak bömbölő szavában…
Vérrózsákat dobott sötét ég boltjára,
Babért font a honvéd vérző homlokára.

Daloddal hunyta be a szemét örökre…
Szállt a dalod tovább zúgva mennydörögve.
Szállta dalod tovább mindegyre halkabban…
Ide tért, itt zokog most e sírhalomban!
Szabadság alkonyát siratva siratja,
Vele sír a hősök koszorús csapatja.
… Halljátok-e, hogy zeng daltól a sirhalom!
Kardok csattogása csörtet át e dalon…
Zúgva mennydörögve a harczot folytatják,
Dobog a föld szive: éljen a szabadság!

Némult el sirhalom! Más időket élünk!
Hallgass el Petőfi! Nem dal kell minékünk!
Szomorú korszak ez! Silány korcs ivadék!
Ennek a haza már csak koncz, csak martalék.
A szabadság se más, csak czifra köpönyeg,
Csak azért szeretik, mert eladni lehet.
Ki rakna most kincset a hon oltárára?
Nem dal kell minékünk, nincsen már varázsa!
Óh, ha megjelennél itt e sirhalomnál.
Lantod húrjaiból tudom, ostort fonnál!

Vagy tán meg se haltál? Ez a hir csak költött?
Halhatatlan valód új alakot öltött?
Mint csalogány zengesz erdők rejtekében,
Elveszett édenről szomorúan szépen,
Hogy az esti csillag reszketve aláhull
Bűvös dalodra a fénylő magasságbul?
Tán felhő képében gyászolod hazádat?
Beboritod, mint a legfeketébb bánat?
Vagy te vagy az égnek haragos villáma?
Fenyegeted a sok zsarnokot czikázva?
Óh, czikázz, te villám! Sujtsd agyon a hány van!
Ne legyen egy nép se porban, rabigában!

Forrás: Petőfi a magyar költők lantján – Versek Petőfiről -  Petőfi-Könyvtár XX. füzet – Összegyüjtötték: Endrődi Sándor és Baros Gyula. Budapest, 1910. Kunossy, Szilágyi és Társa Könyvkiadóvállalat kiadása