2018. máj. 24.

Nagy Bandó András (1947-): Magányosan




Néptelen utcán halkan lépdelek,
senki sem hallja kongó léptemet.

Nem ülnek mellém, ha szépen kérem is,
magam maradtam a játszótéren is.

Magányos vagyok reggel, s délben is,
várom az estét, és néha félek is.

Sötétben fekszem színes ágyamon,
magamba fojtom minden bánatom.

Első a munka, én a második,
apám csak megy, hajt, és többről álmodik.

Anyám meg főz, mos, esténként kivasal,
cseppet sem érdekli, énmellém ki hasal.

Jövök majd! – mondja, örökké hiteget.
Oh, bár csak jönnétek! Szeretlek titeket.

(Nagy Bandó András: Gyöngykaláris c. kötetből, Szamárfül Kiadó)